Új utak és lehetőségek a sérvsebészetben

A sérvek sebészetében nagy előrelépést jelentett a nyitott, hagyományos műtétekhez képest a laparoszkópos sebészet megjelenése. De ezeknek a technikáknak is vannak korlátai.

A hasfali sérvek esetében problémát jelent a nagy hasfali szétválás vagy rectus diastasis kezelése, mert a belülről behelyezett hálóval nem lehet a hasfalat eredeti állapotára összehúzni. Ebben segít az újonnan megjelent technika, a MILOS, (vagy ELAR), ami azt jelenti, hogy minimál invazívan, vagy endoszkóposan, laparoszkóppal asszisztált módon először felkeressük az egyenes hasizmot mindkét oldalon, és ezt követően a széleit egymáshoz illesztjük, zárva a kitágult részt, majd végül az egész hasfalat egy hálóval erősítjük meg az izmok mögött. Így a háló nem tud elcsúszni, de nem kell a hasüregben tevékenykedni, elkerülve ezzel a bélösszenövések lehetőségét.

Új, általunk alkalmazott technika a köldöksérvek kezelésében a PUMP, a „preperitonealis umbilicalis mesh” plasztika, ami azt jelenti, hogy a köldöknyíláson keresztül a hasizmok mögé, de a hashártya elé illesztünk egy kb. 10 cm átmérőjű hálót. Ezzel a technikával kivédhetjük, hogy a belekkel érintkező hálót kelljen használni, így lényegesen csökkenthető az esetleges összenövések esélye.

A lágyéksérveknél is új lehetőséget nyújt azok számára, akiknél háló alkalmazása nem lehetséges, vagy idegenkednek tőle, a Desarda által kifejlesztett módszer, melynek során a lágyékcsatornát, ahol sérvek megjelennek, saját izomfascia lebennyel tudjuk megerősíteni. Így csökkenthető a hasi feszülés, de mégis megfelelő stabilitást ad a hálókénál akár nagyobb szilárdságot jelentő saját izompólya alkalmazása.